Ötvenhárom négyzetméter

Ez az írás tervtanulmány. Nem egy konkrét lakás vagy megrendelés leírása, hanem egy tipikus alaprajzra épülő gondolatkísérlet.

A hazai lakótelepek tipikus két és fél szobás lakása nagyjából ötvenhárom négyzetméter. Az alaprajz ismerős: szűk előszoba, belső fürdőszoba, kicsi, sokszor ablaktalan konyha és három szoba, amelyek közül az egyik inkább csak egy keskeny „fél szoba". A lakás nem kicsi. Csak rosszul van elosztva.

Mi mozdítható?

A paneles épületekben a teherhordó falak nem bonthatók, és ezeket egy átalakítás előtt statikussal kell azonosíttatni. A válaszfalak, az előszoba és a konyha közti fal, a beépített szekrények és az álmennyezetek viszont általában szabadon alakíthatók. Ebből a különbségből indul ki a tanulmány.

A három lépés

1. A konyha kinyitása. A konyha és a nappali közti válaszfal elbontásával a főzés a lakás közepére kerül, és a konyha ablakot, fényt kap. Egy hosszú, egyenes konyhapult elválaszt, de nem zár el.

2. A „fél szoba" feloldása. A keskeny harmadik szoba önálló helyiségként szinte használhatatlan. Ha a nappalihoz kapcsoljuk egy széles, tolóajtós nyílással, néha dolgozósarok, néha vendégszoba, de leginkább a nappali meghosszabbítása lesz.

3. A tárolás falba költözik. A szabadon álló szekrények helyett egy végigfutó, mennyezetig érő beépített szekrényfal kerül az előszobába és a hálóba. A lakás így kevesebb bútorral több helyet ad.

Anyagok

A tanulmány szándékosan kevés anyaggal dolgozik: fehér falak, egységes tölgy padló a teljes lakásban (küszöbök nélkül), és egyetlen sötétebb felület a konyhapulton. A kis lakás nem bírja a sok anyagot, minden új felület egy újabb határt húz.

Ami nem változik

A homlokzat, az ablakok mérete és a fürdőszoba helye adott. Éppen ezért fontos, hogy a fény a lakás belsejébe is eljusson. Az ajtók fölötti felülvilágítók vagy az üvegezett tolóajtók a belső előszobát is világossá tehetik.

Ötvenhárom négyzetméter nem kevés. A tanulmány arra a kérdésre keres választ, mennyi fal kell valójában egy otthonhoz.